A búcsú mindig fájó

Equinox visszavonulásával ismét felerősödtek a csalódottság hangjai, pedig tavaly ugyanezekben a napokban ugyanezt már átéltük egyszer.

eq.jpg

Akkor Flightline visszavonulása miatt sírták milliók tele zsebkendőiket, most pedig a japán csoda miatt tesznek sokan ugyanígy.

Tavaly az egyik leghíresebb amerikai szakíró, Gary West is csalódottságának adott hangot, amikor így fogalmazott a cikkében:

„Véleményem szerint – és nekem is vannak lovaim – a tulajdonosnak három feladata van. Mindenekelőtt felelősséggel tartozik a ló iránt; ő felelős a ló egészségéért, biztonságáért és gondozásáért, de azért is, hogy lehetőséget adjon a sportolónak, hogy kiteljesítse versenykarrierjét. Másodszor, a tulajdonos felelős magáért a sportért, annak hagyományaiért, történelméért és integritásáért. Harmadszor pedig a tulajdonos felelősséggel tartozik a lóverseny rajongói felé, hiszen nélkülük a sport – lássuk be – nem sokat ér. Flightline tulajdonosai véleményem szerint mindhárom felelősségüket elárulták.”

No, ezzel nehéz lenne vitába szállni, sőt megsüvegelendő szavak (idehaza minden istállóban kötelezően kifüggesztetném) – írtam akkor, de az sem feledhető, hogy az rendeli a nótát, aki fizeti számlát.

Senki sem veheti magának a bátorságot, hogy a futtató döntését megkérdőjelezze (főleg ebben a gazdasági környezetben).

Equinox ráadásul nemcsak Japánban, az ottani legnehezebb és lemagasabb díjazású versenyekben, hanem nemzetközi meetingeken is bizonyított, szóval tőle igazán semmit nem kérhetünk már számon.

Nem feledhető, hogy minden egyes futás maga a kockázat. Talán ezért sem kezeli helyén a sajtó az olyan hosszan regnáló bajnokokat, mint pl. Winx. Hajlamosak vagyunk legyinteni rá: persze, hogy sok Gr1-es futamot nyert, mert 43 versenyben indult.

Ez igaz, de az 43 potenciális balesetveszély.

Nagyon nem mindegy, hogy Equinox egészségtől kicsattanóan vagy esetleg egy lábtörésből lábadozva kezdi meg fedezőmén pályafutását. Ne legyünk szemérmesek és mondjuk ki azt is, hogy ez egy üzleti tevékenység, márpedig egy versenyló keresete (még a giga pénzdíjakat felvonultató Japánban is) messze elmarad attól, amit fedezőménként a ménesben megkereshet. 

Fájó Equinox visszavonulása, de köszönettel tartozunk a futtatónak, a Silk Racing csapatának, akik Almond Eye után új gyémántra leltek. Köszönet a tenyésztőnek, a Northern Farmnak és persze a Tetsuya Kimura idomárnak, aki már 51 évesen elmondhatja magáról, hogy találkozott élete lovával, mert nem nehéz megjósolni: ilyen kaliberű lova aligha lesz még egy.

És köszönjük Equinoxnak is, hogy láthattuk, csodálhattuk.

Nyitókép: @christo68914587 X

A bejegyzés trackback címe:

https://teliver.blog.hu/api/trackback/id/tr3218270865

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása